Árpád népe nem volt „sültnomád”

A X. századi Európát szipolyozó, rablóhadjáratokból élő, „kóborló”  magyar közösségekről alkotott kép hamis. A kard mellett ott volt az  ekevas, a százévnyi rablásból összeharácsolt kincseknek pedig nyoma  sincs.

A források alapján viszonylag jól nyomon követhető, hogy a Kárpát-medencébe átköltözött Magyar Nagyfejedelemség mikor és milyen irányokba indította a ma kalandozásoknak csúfolt államérdekű hadjáratait. Arról azonban elenyésző mennyiségű információnk van, hogyan nézett ki a harcosok „hátországa”, hova tértek haza, milyen körülmények várták őket itthon. Nők, gyermekek, idősek és – mivel a hadjáratokban a harcosoknak egyszerre csak kis része vett részt – férfiak tömegeiről van szó, akiknek mindennapi életét homály fedi. Száz év magyar történelmét, a Kárpát-medence X. századát.

A mai történelemkönyvek többsége ugyan megválaszolva a kérdést, törzsszövetségi nomád államformáról ír. Mi is az a nomadizmus? Lényegében szabályos legelőváltáson alapuló nagyállattartó gazdálkodás, ami megenged némi helyhez kötöttséget és belefér bizonyos szintű földművelés. A korszak Kárpát-medencei történetét jellemző kínzó forráshiány azonbanmár önmagában indokolja a kérdést: a Magyar Nagyfejedelemség valóban egy nomád állam volt? És ha igen, mit jelentett „nomádként élni” a gyakorlatban?

Lévén nomád?

Rögtön az elején tegyünk helyre egy tévhitet. A nomadizálás nem céltalan kószálást, egyik napról a másikra tengetett „hitvány” életet jelent: a nomád állam a maga szerkezetével és sajátosságaival egy a korra jellemző államformák közül – emeli ki Szabados György történész, sorozatunk állandó szakértője. Ám visszatérve a fenti kérdésekre nézzük meg, milyen kútfőket hívhatunk segítségül, ha őseink életének „hétköznapi” részleteit keressük.

A X. századra vonatkozóan nem ismerünk egykorú belső keletkezésű történeti munkát, ezért mai tudásunk csakis külső csatornákból érkezett információkra építhet. Mint például Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művére a X. század elejéről: „Ez a nép tehát (a magyarok), mint amely egy fő alatt áll, fellebbvalóitól kemény és súlyos büntetéseket szenved elkövetett vétkeiért, s mint amelyet így nem szeretet, hanem félelem tart féken, a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűri, dacol a hőséggel és faggyal és a szükségekben való egyéb nélkülözéssel, lévén nomád nép.”

A muszlim Dzsajháni-hagyomány, ugyancsak a X. századból kissé árnyaltabb képet fest a magyarok életéről: „Sátraik [boltos jurtjaik] vannak, és együtt vonulnak a vegetációval… Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra. … Részben nomádok, részben letelepültek. …” Ibn Hayyan hispániai muszlim történetíró a következő képet festi: „szálláshelyeik a Duna folyó mentén vannak, ők maguk pedig nomádok, mint a beduinok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem nemezsátrakban laknak, szétszórt táborhelyeken. …”

A bizánci, arab és nyugat-európai történetírók tehát jórészt nomád államként írják le a Magyar Nagyfejedelemséget, ám közös vonásuk, hogy egyikük sem járt soha a Kárpát-medencében. Információikat analógiák és a hazájukban felbukkanó magyar harcosokról szerzett benyomásaik alapján vetették papírra Hispániában vagy Konstantinápoly falai közt. További probléma, hogy a nomádság fogalma időben és térben is változó, és nyilván nem ugyanazt érti rajta a hispániai arab történetíró és a bizánci császár. Ibn Hayyan pedig, aki bevallottan másoktól kivonatolta könyvét, nem sok magyart és beduint láthatott – főleg nem együtt…

Hitvány ország vagy földi paradicsom?

Hogy mennyire másként képesek látni ugyanazt különböző emberek, arról álljon itt egy példa a XII. század közepéről. Ez a kor sokkal jobban adatolt, mégis, mintha az alább következő két leírás nem is ugyanarról az országról szólna. A hazánkon átutazó Ottó freisingi püspök így írt országunkról: „A természet ugyan igen szép külsővel áldotta meg, ám a barbár nép szokása következtében kevés kőépítménnyel és házzal ékes, a határokat sem annyira a hegységek és az erdőségek, mint a legnagyobb folyók medre szabta meg… Mivel a falvakban és helységekben igen silány, azaz csak nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből való lakásaik vannak, azért egész nyáron és ősszel sátrakban laknak…”

Ugyanebben az időben egy hispániai arab utazó, Abu-Hámid al-Garnáti is járt a Magyar Királyságban, ő viszont lelkendezve szólt eleinkről. „Bátor emberek, számolhatatlanul sokan vannak. Országuk, amelyet Unkúrijjának hívnak, 78 városból (vármegyéből) áll, mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel… Hegyeik sok ezüstöt, sok aranyat rejtenek… azon országok egyike, ahol legkönnyebb és legjobb az élet…”

Kard és az eke szarva

Az írott kútfőkből tehát meglehetősen vegyes kép bontakozik ki, ezek alapján a X. századi magyar államot nem tekinthetjük teljes bizonyossággal nomádnak – emeli ki a történész.

Az írott szónál sokkal mélyebb jelentést hordoznak viszont esetünkben a tárgyi leletek. Régóta folyik ásatás az Edelény határában fekvő úgynevezett borsodi földvárnál, ami feltehetően 970-ben egy tűzvész során pusztult el. Itt egy olyan értékes leletanyag került elő, amely minden kétséget kizáróan magyar etnikumhoz köthető. Nem aranyról és drágakövekről van szó, hanem magról, vasról, cserépről és csontokról: a régészek kilenc kilogrammnyi növényi magot, edényekben ételmaradékot, állati csontokat és használati eszközöket találtak. A mindennapi élet mindennapi tartozékait.

A gabonamagvak, ekevasak, sarlók és kaszák földművelésről mesélnek, ami ugyan önmagában még „belefér” a nomád életformáról adott definícióba, ám a hüvelyesek és főleg a gyümölcsök feltárt maradványai már nem igazán. A zöldség- és gyümölcstermesztés ugyanis komoly szakértelmet, kertkultúrát és gyümölcsfák esetében több évnyi, évtizednyi helyben maradást igényel. Hogyan gondozta kertjeit egy közösség, amely a „fű sarjadását követve” állandóan úton volt? – teszi fel a költői kérdést Szabados György.

A haszonállatok maradványai is vegyes képet mutatnak. A szarvasmarha és a birka még képes a vándoréletre, ám a sertés- és baromficsontok jelenléte már megint csak az emberek „helyben lakását” feltételezik. Jogos viszont a kérdés, hogy általános érvényűnek tekinthetjük-e az edelényi leletekből levont következtetéseket. Feltehetően igen, mert miért csak a borsodi magyarok „kiváltsága” lett volna a földművelés, a gyümölcstermesztés vagy a baromfitartás? A valóság feltárásához azonban további ásatásokra, a tárgyi és írásos emlékek tudományos összevetésére és megfeleltetésére van szükség.

Vad arcok, békés szívek?

Szabados György szerint jelen tudásunk alapján a X. századi Magyar Nagyfejedelemséget nem tarthatjuk „sültnomádnak”, azaz az Európát szipolyozó, rablógazdálkodást folytató, folyton kóborló közösségek alkotta népről festett kép hamis. Ez ellen szólnak az említett leletek és bizonyos értelemben a tárgyak hiánya is.

A régészek ugyanis mindeddig hiába keresték az állítólagosan összerabolt kincseket, de még a rájuk utaló nyomokat is. Találtak viszont ekevasat, kaszát a kard mellett és fellelhetők a békés kereskedelemre utaló nyomok is. A tárgyi és írásos emlékek alapján a történész úgy véli, a X. századi magyarok vegyes gazdálkodást folytattak. Talán már Etelközben, de a Kárpát-medencében már nagy bizonyossággal földet műveltek, kertgazdálkodást folytattak, állatot tenyésztettek. Okkal feltételezhetjük, hogy téli és nyári szállásaik is voltak, laktak sátorban, de építettek házat, sőt földvárat is.

Az írott források magyar harcosok vad, steppei „arcát” emelik ki, de biztosra vehetjük, hogy a hátország békés és változatos képet mutatott. Közvetett információk alapján tudjuk, hogy ez a bizonyos hátország egy hatékonyan működő állam volt, hatékonyan működött a honvédelem, a mozgósítás. És hogy mi fogta össze a magyarok országát, hogyan működött a közigazgatás, arról sorozatunk következő részében ejtünk szót. Annyi biztos, hogy miként a „sültnomád életformát”, úgy a törzsszövetségi állam fogalmát is meghaladta a tudomány.

Kiteregetve a rendvédelmisek szennyese

Vége a bohóckodásnak

loves250.jpgLehet ugyan szerzett jogokra hivatkozva tüntetni, bohóckodni, amikor a rendvédelmi alkalmazottak kiváltságainak megőrzése a tét, csakhogy az érintettek is felfoghatnák végre, hogy szerzett jogok már régóta nincsenek. Az elmúlt húsz évben ugyanis a magyar társadalom túlnyomó többsége elveszítette korábban megszerzett jogainak döntő részét.

Emlékezzünk csak arra, hogy az úgynevezett szocializmusban azzal indokolták a nyugati országokéhoz képest gyalázatosan alacsony életszínvonalunkat, hogy a szovjet tömb államaiban ingyenesen jutnak hozzá az emberek sok olyan szolgáltatáshoz, juttatáshoz, amelyekért Nyugaton igencsak komoly összegeket kell kifizetni. A szerényebb jövedelmű munkavállalók számára például szerzett jog volt, hogy jelképes összegért kaphattak alacsony rezsiköltséggel használható, olcsó bérű lakást. Ugyancsak a szerzett jogok számát gyarapította a minden szinten ingyenes oktatás és kollégiumi elhelyezés, az alapvető élelmiszerek mesterségesen alacsony ára, a jelképes összegért megszerezhető szakszervezeti vagy vállalati üdülés, az állampolgári jogon járó orvosi ellátás, az olcsó tömegközlekedés és még számos juttatás.

Azóta csupán annyiban változott a helyzet, hogy gyarmati kormányaink és komprádor burzsoáziánk áldatlan tevékenységének a következtében ezek a szerzett jogok egytől-egyig megszűntek, miközben a magyar és a nyugat-európai bérek közötti különbség semmivel sem csökkent. Tulajdonképpen az történt, hogy országunk vezetői a kommunizmusból mindent elvetettek, ami elviselhetőbbé tette azt az embertelen rendszert, a Nyugattól viszont átvettük a kapitalizmus összes negatívumát, persze az ottani társadalmakat megillető szociális jogok és előnyök nélkül.
Egyes társadalmi rétegek, foglalkozási ágak viszont indokolatlanul tehettek szert – a társadalom kárára – különféle kiváltságokra, kedvezményekre. Főleg a hatalom védelmét szolgáló erőszakszervezetek tagjai részesülhettek ezekből a kirívóan igazságtalan juttatásokból.

Mostanáig a rendőrök már-már abszurdnak nevezhető kedvezményeket élvezhettek. Amikor ugyanis elérték szakmai teljesítőképességük csúcspontját, és elkezdődhetett volna a kiképzésükbe befektetett összeg megtérülése, mondvacsinált okokra hivatkozva nyugdíjba vonulhattak. Napjainkban életerős, negyven év körüli férfiak és nők élvezhetnek munka nélkül olyan összegű juttatásokat, amilyenekről a még hatvan év felett is munkára kötelezett kőművesek, kovácsok, lakatosok, más, de hasonlóan nehéz fizikai munkát végző sorstársaikkal együtt, még csak álmodni sem mernek. Az pedig tűrhetetlen, hogy félig rokkant idős emberek munkájával biztosítsanak kiemelt nyugdíjat egészséges középkorúaknak.

Ráadásul a negyvenes éveikben járó nyugalmazott rendőröknek járnak a minden nyugdíjast megillető juttatások is. Például kedvezményesen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön, míg a túlélésért küzdő tartós munkanélkülinek teljes árú bérletet vagy menetjegyet kell váltania. Még akkor is, ha közel jár a 60. életévéhez, és semmi esélye az elhelyezkedésre. Tehát a pénzbevétellel alig rendelkező idős állástalannak maximális árat kell fizetnie azokért a szolgáltatásokért, amik az életerős, és kiemelt nyugdíjban részesülő rendőrt mélyen a piaci ár alatt illetik meg.

Továbbá a rendvédelmi dolgozók túlnyomó többségének az esetében szó sincs nyugalomba vonulásról. A különféle biztonsági cégek örömmel szerződtetik, foglalkoztatják őket, utcára téve a rendőrmúlttal nem rendelkező őrző-védő szakembereket.
Eközben a húszas éveiket taposó aktív, de tapasztalatlan rendőrök többnyire képtelenek fő feladataik elvégzésére, a becsületes emberek életét megkeserítő cigánybűnözés és a terjedő erőszak megfékezésére.

Persze a korkedvezményes nyugdíj egyáltalán nem az ördögtől való juttatás. Joggal illeti meg például a rendszertelen munkaidőben dolgozó járművezetőket, illetve mindenkit, aki kiemelten veszélyes vagy egészségre ártalmas munkát végez.

Tagadhatatlan, hogy a rendőrök egy része is ebbe a kategóriába tartozik, ám túlnyomó többségük munkájában nincs semmi veszélyes vagy megerőltető. A kapitányságokon folyó tevékenységbe vagy az autósok zaklatásába még senki nem rokkant bele. A szolgálatteljesítés, bűnüldözés közben előforduló rendőrhalál, pedig ritka, mint a fehér holló. Ettől azonban még joggal illeti meg kedvezmény a veszélyes feladatokat teljesítő rendőröket. Ám a korkedvezményes szakmákban körülbelül öt év a maximum, és az ezt meghaladó időtartam a bűnüldözőknél sem indokolt.

Akármennyire is igaza van ebben a kérdésben az Orbán-kormánynak, vannak rendvédelmisek, akik képtelenek megérteni a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, és makacsul ragaszkodnak kiváltságaikhoz, előjogaikhoz. Ám akármennyit is bohóckodnak, törekvéseik eleve bukásra vannak ítélve. A magyarországihoz hasonló kedvezmények a civilizált világ egyetlen országában sem illetik meg a rendvédelmi alkalmazottakat. Követeléseik nem keltenek rokonszenvet az átlagemberben, mivel az élősködő életmód mélységesen sérti a társadalom igazságérzetét.

Olvasó a rendvédelmisek tüntetéséről: A ló és a túloldala

2011. június 17. 00:17
Hunhír.info

A ló és a túloldala. Nagyjából ez jutott eszembe, amikor először olvastam a Jobbik álláspontját a “rendvédelmisek” tüntetéseivel kapcsolatban. A nemzeti radikális párt ugyanis szinte teljes mellszélességgel áll ki a tüntető rendőrök mellett és az első Bertha Szilvia közlemény után egyre meredekebb és hajmeresztő jobbikos álláspontok láttak napvilágot. A Jobbik már sztrájkjogot is adna a rendőröknek, az egyeztetések pedig már napi szintűek a tüntető szakszervezetek és az említett képviselőnő között.

Igaz, úgy tudom, ezeket a nyilatkozatokat Bertha Szilvia elnökségi felhatalmazás nélkül tette, de mindent elárul, hogy sajnos tényleg vannak ilyen képviselők a Jobbik frakciójában, akik azt hiszik, hogy a magyar rendőrnek tényleg 40 éves korában jár a nyugdíj. Bizony, a tüntetők agyba-főbe verése és a demonstrációk feloszlatása nem veszélytelen feladat, jár a korkedvezmény – gondolhatnánk, de véleményem szerint Bertha Szilviáék nem pont erre gondolnak. Hanem arra, hogy a “rendvédelmiek” a kormány általános népnyúzó politikájának a legújabb áldozatai, “szerzett jogaikban” nyomorítja meg őket és lehetetlenítik el az életüket ezeknek az egyébként tisztességes és becsületes magyar embereknek.

Vagyunk néhányan, akit ez azért némiképp meglep, hiszen nem is olyan régen még szenvedő alanyai voltunk (vagyunk) a rendőrség és a rendőrök napi szintű vegzálásának. Már az sem volt egyszerű, amikor évekkel ezelőtt a Jobbik együttműködési megállapodást kötött a TMRSZ-szel, és lett egy külön bejáratú rendőrszakszervezete a pártnak. Aztán kiderült, hogy Szima Juditék nem feltétlenül azonosulnak a nemzeti radikalizmussal és hogy ők is csőcseléknek tartják a 2006-os tüntetőket. Mit gondolhat az összes többi rendőrt képviselő szakszervezet, ha a párt “házi-szakszervezete” is ezt gondolta?

Hál’ Istennek aztán a szerződés felmondásra került, így nem tudunk könnyeket hullatni a “szimpatikus” szakszervezeti vezető elleni eljárás és őrizetbe vétele miatt.

Magyar rendőr velünk van?

Az igazság az, hogy soha nem is volt velünk, csak talán mi szerettük volna. A nemzeti radikális táborban két álláspont vív egymással ebben a kérdésben:*”a rendőrök hazaárulók, 2006 után nincs miről beszélni velük” szemben a “ha kormányozni akarunk, jóban kell lennünk a mindenkori
erőszakszervezetekkel, nem vezet sehova, ha utáljuk a rendőröket”. Bár nem egyértelmű még, úgy tűnik, hogy a Jobbik az utóbbi álláspontra helyezkedik szépen lassan (talán még maga sem tudja, de ezekkel a Bertha Szilvia-féle közleményekkel hova máshova tartana), csak akkor viszont mi lesz azokkal a nemzeti radikálisokkal, akik az utóbbi évek során rendszeres elszenvedői voltak a rendőri brutalitásnak és – egyébként teljes joggal – tényleg ki nem állhatják a rendőröket?

Magyar rendőr soha nem is volt és most sincs velünk. 2006-ban sem voltak velünk és a fülkeforradalom után sem. Ha nyíltan kiállunk mellettük, akkor sem lesznek, de ha legközelebb fejen állunk velük együtt a Kossuth téren, akkor sem. 2006-ban nem hogy nem támogattak vagy hallgatólagosan kacsintottak volna össze velünk a hatalom ellen, hanem minden képzeletet
felülmúló brutalitással tartottak terrorban minket. Nem hiszem, hogy pillanatnyi politikai érdekből (lehet rúgni egyet a kormányba) erről meg kéne feledkezni.

Valljuk be őszintén, legtöbbünknek a rendőr nem a kárt szenvedett állampolgárok védelmezőjeként él a tudatunkban, akihez bármikor fordulhatunk, ha baj van, ő pedig jön és megtalálja az elkövetőt, meg visszahozza az ellopott biciklinket. Sokunk szinte csak és kizárólag akkor találkozik rendőrrel, ha 60-as táblánál 65-el hajtva megállítják és kap egy húszezres csekket, ha tüntetésre menet egy óra alatt háromszor pakoltatják ki a zsebeit, pitiáner ügyekben hívják be tanúskodni, vagy focimeccsre menet kergetik meg, fújják le könnygázzal.
Általános tapasztalatunk közel sem az, hogy a rendőr egy minden körülmények között jogszerűen eljáró, hatáskörét és a jogot pontosan ismerő, jó értelemben vett hivatalos személy, hanem – mondjuk ki – egy arrogáns g*ci, aki hatáskörét rendre átlépi, és úgy tekint az állampolgárok egészére (de legalábbis az összes nemzeti radikálisra) mint potenciális bűnözőre.

De nézzük mit is köszönhet a nemzeti radikális tábor a most tüntető belügyieknek az elmúlt 10 évben:

– tüntetések sorozatos betiltását (közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva)
– jogszerű tüntetéseken a résztvevők vegzálását (a helyszínen vagy a helyszín felé tartva)
– nevetséges útlezárásokat és kordonozásokat
– aránytalan erőszak alkalmazását
– a könnygázt
– a szemmagasságba kilőtt gumilövedékeket
– lovasrohamot
– gumibotozást
– viperázást
– jogszerűtlen előállításokat
– tüntetők agyba-főbe verését nyolcan-tízen
– a rendőrőrsökön és BV intézetekben történt kínzásokat, bántalmazásokat
– rendőri jelentések meghamisítását
– hamis tanúzást
– hamis vádat
– házkutatásokat
– lehallgatásokat
– megfigyeléseket
– beépüléseket
– nemzeti szervezetek operatív bomlasztását
– egyéb poszt-kádári III/III-as módszerek teljes tárházát
– a kártérítési perek során a minimálisnak sem nevezhető kompromisszumkészséget
– a megítélt kártérítések ki nem fizetését
– a Magyar Gárda ellehetetlenítését
– majd a polgárőrségek ellehetetlenítését
– Budaházyék terrorizmussal vádolását
– a futballszurkolók különösen agresszív vegzálását, az általuk kiprovokált balhékat
– magyar radikálisok adatainak kiszolgáltatása a szomszédos államok hatóságainak
– tehetetlenséget a cigánybűnözéssel szemben
– a vidék élhetetlenné tételét
– az előző kormány és az összes deviancia körömszakadtáig történő védelmét
– a politikusbűnözők feletti szemet hunyást
– a mindennapi korrupciót
– az általános arroganciát és felsőbbrendűséget, ami – valljuk be őszintén – pártállástól, világnézettől függetlenül 10-ből 9, de lehet, hogy csak 8 rendőrt jellemez

Szóval ezek után nehéz azt mondani, hogy magyar rendőr velünk van, meg hogy “köztük is van tisztességes”. Biztos van egyébként, még én is találkoztam már olyannal, akivel lehetett értelmesen szót váltani, de ne csapjuk be magunkat: nem ez a jellemző. Az esetek döntő többségében nem érdekel egy legalja kerületi járőrt vagy egy beöltözött, felspannolt készenlétist, hogy emberi hangon vagy eleve paraszt módon szól hozzá az állampolgár, ők mindig ugyanazt a felháborító, alpári és agresszív stílusukat adják elő.

A Jobbik tehát – véleményem szerint – ezúttal nagyon átesett a ló túloldalára. De ha ezt így gondolják, végül is semmi baj, csak szóljanak. Azt mindenképp tudnia kell Bertha Szilviának, hogy a rendőrök melletti ilyen nyílt kiállás bizonyosan ellenérzéseket vált ki a nemzeti radikálisok köreiben.

2011. június 17. 00:24 Varga Imre – Hunhír.info

KÖNYV-E.HU : mentsetek meg egy magyar könyvtárat!

Az amúgy ingyenes elektronikus könyvtár címe: http://www.konyv-e.hu/

“A Könyv-e.hu Elektronikus Könyvtár a saját állományában olyan ritkaságokat jelentetett meg és tett elérhetővé ingyenesen, amelyek az őstörténet, a nemzettudat, és a vallás tekintetében kiemelkedő kultúrkincsek. Fennálásának immár ötödik éve alatt az állandó ingyenmunka jelentette nemcsak megszületését, hanem a fentartását is, így önzetlenül folyt mind a szerkesztés, az elektronikus formára hozatal, de akár egy-egy könyv megírása is.
 Jelen könyvtár a jövőben csak a támogatások meglétekor tud fentmaradni! Jómagam részéről a házam, autóm és mindenem ráment erre és ehhez hasonló “munkákra”. A munka részéről hiába az ingyenesség, ha jelentős anyagi kiadások is vannak. A nagy adatforgalmat szolgálja a könyvtár számára fentartott külön VIP-szerver. És rengeteg minimális kiadás van mindig, amik összeadódva tetemesek. A háttérben rengeteg anyag van még félig feldolgozva, de ezek “ingyenes” közzététele is pénzbe kerül. Ezért ha teheti, támogassa jelen könyvtárat! Mindez tehát önökön múlik, hogy ÉL-e tovább…”

Az alábbi bankszámlaszámokon
a Könyv-e.hu Elektronikus Könyvtár fennmaradását tudja magánemberként támogatni:
Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet
(Forint alapú) Bankszámlaszám:
Péli Zoltán Gábor
52700024-20014733-01500019
vagy
OTP BANK
(Forint és deviza alapú) Bankszámlaszám:
Péli Zoltán Gábor
11773322-01219160

A pillanatnyi anyagi támogatók listáját a
www.könyv-e.hu/e-tortenet.html oldalon találja!

A szkíta magyarok bizony hunok.

WHO ARE HUNGARIANS? – KIK A MAGYAROK?

Pártus birodalom
http://www.youtube.com/watch?v=ad0mVM6aTS0&feature=related

Ismét emlékezzünk meg az europid/türk ujgúrokról,
nézzük a genetikájukat:
Surprised Result DNA Check on Uyghurs, Reasons of Riots

Hun völgy Sanghaj közelében

 Nemcsak Svájcban létezik “hun völgy”, hanem a távoli Kínában is. A Sanghajtól nem túl messze magasodó szent hegy, a Huang shan völgyeiben szintén rábukkanhatunk keleti rokonaink falvaira.

 A hunok nemcsak “klasszikus”szállásterületeiken érték meg az érett középkort, hanem a mai Kína középső, illetve déli területen is. Ilyen lehet például Kelet-Kína néhány tájegysége, ahol a Nankingi Egyetem professzora, Guo Quan (Kuo Cs’üan) tíznél is több, hunok által alapított települést azonosított. A legjelentősebb falu, Nanxi (Nanhszi) Anhui tartományban van, de a délre eső Jiangsi (Csiangszi) és Zhejiang (Csecsiang) részekben is találhatók őseink építészei emlékei. Guo professzor és kutatócsoportja úgy véli, hogy a Sanghaj közeli Huang-shan hegységben megbújó falvak alapítása nagyjából a 9. századra tehető, ami Árpád bejövetelével nagyjából megegyezik. Azt, hogy a hunok még olyan későn is megőrizték önállóságukat egy olyan hatalmas embertömegben, mint a kínaiak, az mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy valószínűleg Eurázsia más területein sem olvadtak be hirtelen más népek közé, még ha az írott források csak gyéren említik őket.

Magyar és hun szavak

A kelet-kínai hunok nyelvéről 1932-ben a Budapesti Hírlap hasábjain megjelent egy beszámoló. Egy, a magyar nyelvet jól ismerő kínai tanár, Hu Dzin-Ya tollából, aki a mai Zhejiang-tartományhoz tartozó Antju városban járt az 1920-as években. Ott olyan helyi „kínai” nyelvjárásra lett figyelmes, melynek szavait ő egyből összevetette a magyarral és rengeteg hasonlóságot talált.

„Mióta itt vagyok Magyarországon és hallom napról-napra a magyar beszédet, mindig az a benyomásom, mintha az AnTju-i lakosokat hallanám beszélni és nem győzök eleget csodálkozni, hogy két egymástól ilyen óriási távolságra lévő népnek nyelve és kiejtése között ekkora hasonlóság létezhet.”- írja Hu.

Az író magyarázatot adott arra, hogyan lehetséges ez. Hu szerint a hunok nemcsak nyugatra, hanem keletre is vándoroltak, és a Kína középső részére vetődött hunok nyelvének szavait őrizték Antju város lakói.

Hun falvak a Huang shannál

 Nanxi falu

A kelet-kínai Anhui tartomány hivatalnokai a hun falvak hírére elhatározták, hogy a különleges településeket felterjesztik az UNESCO Világörökségi listára, szerintük a Huang shan mellett lévő Nanxi (Nanhszi) falu máig őrzi ősi, legalább ezer éves különleges építészeti örökségét. Jelenleg mintegy 160 család 700 tagja él ott. Érdekesség, hogy mindenki a Jin (Csin) vagyis az Arany nevet viseli, bár Hu az 1920-as években még nagyon sok Matyia (Magyar?) vezetéknevű emberrel találkozott. A hagyomány szerint a falu akkor kapta sajátos arculatát, amikor békeszerető, a harcot elvető hun törzsek telepedtek le ott. A helyiek szerint ők a neves hun herceg, Rasidan és kíséretének utódai.

Megunták a harcot

A történeti feljegyzések igazolták a helyiek hagyományát, mert a kínai krónikák megörökítették azt, hogy 875-884. között kitört Huang Zhao féle parasztlázadásban jelentős számú pusztai harcos szolgált. Ezek között jelentős részt alkották a sha-t’uo türkök és szövetségeseik, akik az első türk birodalom bukása után a Sárga-folyó mentén telepedtek le, és később sem csatlakoztak a mongóliai türk államhoz. Huang a lázadásához a mai Shanxi-tartományban élő türköket fogadott fel, akiknek a csapatához tartozhattak az Ordoszban és Észak-Kínában élt déli hunok maradékai. A csapatok bejárták a keleti-kínai tartományokat, és valószínűleg azok a hun maradékok, akik nem akartak részt venni tovább a lázadásban, letelepedtek Kína keleti részébe, ahol a Huang shan vonulatai védelmet nyújtottak számukra. Ott, a mai Nanxi faluban felépítették házaikat és kis részben megőrizték sajátos életmódjukat, kultúrájukat.

Különleges hun házak

Különleges díszítések

Bár a házak és a középületek külsőleg kínai hatást mutatnak, azért a belső tér a harcias nomádok kedvelt motívumait – lovas jelenetek, vadászat, pásztor életmód – tárja elénk. A különleges ábrázolásmód, illetve a díszítőmotívumok tájidegen volta azt valószínűsíti, hogy nem helyi földművesekről, hanem bevándorlókról van szó. Jelenleg a faluban háromszáz ház őrződött meg jó állapotban, ezek lehetnek azok a kincsek, melyeket érdemes lenne az utókor számára megőrizni. Sajnos, az ezer éves periódus folyamán a lakosság száma jelentősen lecsökkent, míg a 14-17 században négyezren éltek a faluban, addig mára csak hétszázan maradtak. Éppen ezért próbálják a helyi hatóságok megőrizni ezt az ősi kincset, hiszen a hun falvak különleges világörökségi kincs lehet az utókor számára. 

Obrusánszky Borbála
(forrás: http://barikad.hu/hun_v%C3%B6lgy_sanghaj_k%C3%B6zel%C3%A9ben-20110129)

Fehérvár, a hun főváros 

 Az ősi hun város az Ordosz löszfennsík közepén, a Sárga-folyó kanyarulatának szívében található. A települést a Kínában letelepedett, úgynevezett déli  hunok építették az 5. század elején.

 Fehérvár nemcsak a hunok központja volt, hanem a késő ókorban a Selyemút egyik keleti csomópontjává vált. Helian Bobo hun főkirály kiváló helyre  tervezte: egy fennsík tetejére, ahonnan jól beláthatta az egész vidéket és ahol elegendő vízforrás állt rendelkezésre a lakosok számára.

A város alapítása

A hagyomány szerint a hun főkirályi ág sarja, Helian Bobo egyszer az Ordoszban utazott és rátalált egy csodálatos helyre és állítólag a következőket mondta: “Szép a domb, közvetlenül tágas síkság van előtte, körülötte tó és tiszta víz áramlik. Sok helyen jártam, de még nem láttam olyan vidéket, amelyik ehhez hasonló szépségű lenne.” Nemcsak szép szavakkal illette a környéket, hanem eldöntötte, hogy oda új fővárost építtet, és elköltözik a kínaiak által lakott régi székhelyéről, Gao Pingből, mert valószínűleg nem érezte biztonságban magát.

Fehérvár belső udvara

Gigantikus építkezés

A várost a források szerint mintegy százezer ember építette hat éven keresztül, 413. és 419. között. A város külső fala északi részen 6 km hosszú, és a Vuding-folyó északi partjának teraszán volt egy magas földtorony. A város négy sarkán őrtornyok vigyáztak a biztonságra. A falak vastagsága akár elérte a harminc métert és az építéshez különleges alapanyagot használtak: homok, föld és víz különleges keverékét. A keleti fal hosszúsága elérte 2566 métert, a nyugati falé pedig 2470 métert, ezeken belül kényelmesen meghúzhatta magát akár több ezer ember is.

Hun házbelső, Tongwancheng, Fehérvár, Ordosz

A város részei

Fehérvár három részből állt. A vastag falakon belül máig épen maradt lakóépületek találhatók, melyek jól mutatják, hogyan éltek egykor a letelepedett hunok. Az északi, palota negyed mellett egy belső és egy külső negyed található. A belső negyedben a kormányzati hivatalok helyezkedtek el, továbbá az volt a tisztviselők és az uralkodói nemzetség lakhelye. A köznép a külvárosban lakott. A város fénykorában körülbelül hetvenezer ember élhetett a falakon belül és kívül. A későbbi korokban, amikor a város elvesztette fővárosi rangját, akkor a lakosok száma 2300 családra, vagyis megközelítően tízezer főre csökkent le. A hunok azonban a falakon belül maradtak, sőt egy hun utód dinasztia, a tangut a 11. századtól felvirágoztatta. Ők megint fővárossá tették Fehérvárat. A várost véglegesen csak a 15. században hagyták el, mert a környék teljesen elsivatagosodott.

OB
(forrás: Barikád internetes folyóira / Örökségünk cikksorozat http://barikad.hu/feh%C3%A9rv%C3%A1r_hun_f%C5%91v%C3%A1ros-20110322)

A genetika a valódi tudomány, és nem a finnugrisztika!Írta: Samu Pál Attila   
 
Tóth Imre: Magyar ŐstörténetA Táltos Honlap Tóth Imre őstörténet-kutatóval beszélgetett
 
A magyar ősmúlt iránt érdeklődőknek köszönhetően egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak azok a külföldi kutatócsoportok által megjelentetett genetikai eredmények, amelyek ütköznek a hazai hivatalosság őstörténetünkről sulykolt álláspontjával. Amíg a magukat mérvadónak tartó magyar tudósok a genetika tudományával szemben próbálják a nyelvészetre épülő, feltételezések láncolatával kialakított történelemfelfogásukat védeni, addig máshol már az új eredményeket is beépítik a történelemírásba. A Táltos Honlap egy őstörténeti előadásokat is tartó kutatóval, a Magyar Őstörténet avagy „nem jöttünk mi sehonnan sem” című könyv szerzőjével, a Magyar Őstörténet világhálós oldal szerkesztőjével, Tóth Imrével beszélgetett a helyzetről. 
 
 
– Érdekes jelenség tanúi lehetünk az utóbbi időben, mert ugyanazokra a genetikai kutatásokra különböző előjellel hivatkoznak a különféle tudósok. A genetika a természettudományok közé tartozik, ami – sokan úgy gondoltuk – egyfajta védelmet jelenthetett volna a manipulációval szemben. Hol kerül be a porszem a gépezetbe?
 
– Mondok egy példát. V. Ferák, szlovák genetikus a következőképpen értelmezte Luigi Luca Cavalli Sforza, a stanfordi egyetem elismert genetekai professzorának egy 1991-ben megjelent tanulmányát:
„Magyarország Európában egy anomália. A nyelve ázsiai, de a lakossága európai, legnagyobbrészt szláv. Ezek a szlávok a Kárpát-medence őslakói. A Magyar Köztársaság lakosságának abszulút többsége etnikailag nem magyar, nagyobbrészt szláv, és folyamatosan európai. Neve magyar maradt és a nyelve ragozó /aglutináló/. A többi európaitól eltérő magyar gének nincsenek.“
Ferák úr (feltehetően szándékosan) félreértelmezi L.L. Cavalli Sforza véleményét, így ezt az egészet ideje most helyretenni, megmagyarázni:
Magyarország Európában egyáltalán nem anomália. Az amerikai genetikus mindössze annyit állított, hogy a magyarok genetikailag ugyanolyan európaiak mint az őket körülvevő, vagy akár a nyugat-európai népek. Igaz, nyelvünket az „illetékesek“ még mindig „finnugornak“ hazudják, de valójában a magyarok a Kárpát-medence őslakói. Az, hogy „a többi európaitól eltérő magyar gének nincsenek“, igazából úgy értendő, hogy nincs különbség közöttünk, miközben az állítólagos „urali“ rokonainktól genetikailag nagyon is különbözünk. Rájuk ugyanis az ú.n.  TAT a jellemző, ami viszont belőlünk teljesen hiányzik. Magyarul: semmi közünk hozzájuk. V. Ferák természetesen úgy tudja, hogy a görbelábú mongolid magyarok csak 896-ban furakodtak be ide Ázsiából, és ez nem is csoda, hiszen ezt állítják a magyar történészek is, mind a mai napig. De mint a génjeink mutatják, alaptalanul. Mára a régészeti leletek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a „honfoglaláskor“ az itt élők legalább tízszer annyian voltak mint a „honfoglalók“, és ők ugyanúgy tovább éltek, mint Árpád hungárusai. Tényszerű adatok bizonyítják, hogy a X-XI. századból feltárt 27 000 sírból mindössze ezer csupán a „honfoglaló“.
 
– Az azóta eltelt idő megerősítette, vagy cáfolta a stanfordi professzor eredményeit?
 
– Ornella Semino és 16 genetikus munkatársa 2000-ben tette közzé az európai népek általuk elvégzett genetikai összehasonlító vizsgálatainak eredményeit. Ezeket idehaza éveken keresztül elhallgatták, pedig a legérdekesebb kijelentések éppen rólunk szóltak, a nagyközönség pedig csak a Cser-Darai szerzőpáros „Magyar folytonosság a Kárpát-medencében“ c. könyvéből értesülhetett ezekről. Ezek szerint a magyar egyáltalán nem ázsiai, hanem európai ősnép – ahogy azt már L.L. Cavalli Sforza is megállapította -, legjellemzőbb Y-kromoszómás mutatói egyértelműen ős-európainak nevezhetők. Ettől kezdve gőzerővel folytak a kutatások a Magyar Tudományos Akadémia szegedi kutatóintézetében is, hogy valahogyan megcáfolják ezeket az eredményeket. A 2008-ban közzétettek alapján nyugodtan kijelenthetjük hogy ez így is volt, csak hát az egyre növekvő árral nem mertek szembemenni a hazai kutatók. Ám a Semino-féle eredmények „élét“ mégiscsak sikerült elvenniük azzal, hogy az ősi EU19 jelző Seminoék szerint kb. 60 %-ra becsült arányát saját kutatásaik alapján majdnem a felére csökkentették. A nemzetközi fórumokon, – pl. az Eupedia.com-on – azóta is ez szerepel. Ezt azzal érték el, hogy más összetételű csoportoktól vették a mintákat, mondván, hogy Magyarország teljes népességét figyelembe kell venni, nem csak a legősibbnek tartott régiókat. Ennyi erővel persze a legutóbb beköltözött kínaiakat is beszámíthatták volna. Ennek a „huszárvágásnak“ az lett az eredménye, hogy az EU19 aránya a már említettek szerint lecsökkent, terjedésének feltételezett iránya pedig ennek megfelelően megfordult. Míg az előzőek szerint csakis az itt élők továbbterjedésével juthatott el a  medencén kívülre, most már fordítva is elképzelhetővé vált a jelenség. A genetikusok ugyanis azt mondják, hogy a jelző feltehetően ott alakult ki, ahol az aránya ma is a legnagyobb. Ez persze nem biztos, hogy minden esetben igaz. Ha például elszigetelt körülmények közé került egy Kárpát-medencéből elszármazott csoport, akkor ott sokkal kevesebb külső hatás érte őket mint az ittenieket, és így nagy valószínűséggel jobban megőrizhették az innen elvitt genetikai mintájukat is. 
 
– Eszerint a genetikai kutatásban sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Kárpát-medence évezredek óta olyan lakott hely volt, ahova a jobb életlehetőségek miatt folyamatosan érkeztek kivülről is embercsoportok. 
 
– Nem kizárt, hogy itt eredetileg csak EU19 jelzővel jellemezhető emberek éltek, az istállóskői ősember utódai. Később viszont beköltöztek a Kárpát-medencébe mások is, mint például a Baszkföldtől – Ujgurföldig terjeszkedő EU18-at hordozó ismeretlenek, majd megint mások, akik behozták a mai horvátokra leginkább jellemző mutációkat, (EU7, EU8), végül pedig, kb. 7500 éve behozták az EU4-et is.  Így itt az EU19 aránya az össznépességhez képest magától értetődően lecsökkent. Teljesen természetes, hogy mi, mai magyarok már mind a korábban itt élőknek, mind a később beköltözötteknek a közös utódai vagyunk. Visszatérve tehát a korábbi gondolatra, az, hogy ma máshol valamiféle kimutatás szerint magasabb az EU19 aránya, nem feltétlenül bizonyítja azt, hogy a jelző onnan terjedt el. Lehet, hogy innen került oda. Minden további nélkül feltételezhetjük ugyanakkor azt is, hogy ezen népek egyik-másika számottevő tényezővé vált a tőlünk keletre eső területeken, és például szkítákként, hunokként tértek ide vissza, évezredekkel később.   
 
– Mennyiben kulcskérdés, hogy a legősibb európai génvonal, az EU19 honnan indult?
 
– A kutatás jelenlegi szakaszában másodlagos, hogy honnan indult, mert most az a leglényegesebb, és a többi történelmi segédtudomány számára is meghatározó jelentőségű a tény, hogy génjeink szerint mi semmiféleképp sem lehetünk „finnugorok“. Legközelebbi rokonaink azok, akiknek a genetikai összetétele a leginkább hasonlít a miénkre, ezek pedig egyértelműen a közép-európai szomszédok. Aki teheti, nézze meg az Eupedia ide vonatkozó ábráját!
 
  Tóth Imre: Magyar Őstörténet, ábra  
 
Piros színnel jelölik az EU18-at, sárgával pedig az EU19-et.
Forrás: Eupedia.com
 
Az „urali” népek jellemzője a finneknél látható lila (nem sötétkék!) körcikk nálunk egyértelműen hiányzik. Jól látható ugyanakkor, hogy a magyar „torta” majdnem pontosan megegyezik a szlovák „tortával”. Ha tetszik nekünk, ha nem, ők a legközelebbi rokonaink. Az is valószínűsíthető, hogy az EU18 jelző (piros) tényleg Nyugat-Európában keletkezett, és onnan terjedt kelet felé, míg az EU19 vagy a Kárpát-medencében, vagy annak közelében, a Kárpátoktól keletre alakulhatott ki. Azért valószínűbb, hogy inkább a medencén belül, mert a régészeti leletek egyértelműen igazolják az innen kifelé irányuló földműves terjeszkedést az újkőkor idején. Mindezt ma már egyre többen tudják, és egyre kevesebben hiszik el, hogy a magyar egy Ázsiából betolakodott, környezetéhez képest idegen fajta.
 
– A genetika állításai a nem szakember számára nehezen ellenőrizhetőek, jellegéből adódóan bajosabb az ütköző vélemények között eligazodni, ami sok érdeklődőt bizalmatlanná tesz.
 
– Valószínűleg érzik ezt azok is, akik ennek ellenére még mindig a finnugor mesét terjesztik. Megpróbálják ezért másként értelmezni (magyarul: kiforgatni) a genetika eredményeit, és a felületes érdeklődőket gyakran meg is tévesztik ezekkel a közlésekkel. Megjelent például kb. másfél éve egy cikk, „Elvesztettük urali génjeinket” címmel. Tisztelettel jelentem, nem vesztettük el. Nem is veszíthettük el, mert nekünk urali (finnugor) génjeink soha nem is voltak. Géneket elveszíteni („átvenni”, stb.) egyébként a józan ész szerint nem is lehet, hiszen azokat mindannyian örököljük. Bennünk csak olyan gének lehetnek, amelyek az őseinkben is megvoltak. Ami pedig bennünk nincs, az az őseinkben sem lehetett.
„Nincs genetikai finnugorizmus” – olvashattuk egy másik tudósításban nemrég. Ennek a mondatnak valójában így kellett volna hangzania: „A genetika nem igazolja a finnugorizmust” – csak hát így még az egyszerű emberek is megértették volna a lényeget.🙂
 
Samu Pál Attila
 
Megjegyzés (2011. 02. 05.): A szlovák álláspont a http://prop.sk/dejiny-slovakov.html honlapon olvasható, az idézett szöveg nem V. Ferák, hanem csak a cikkiró véleménye, aki Ferákra is hivatkozik. (Tóth Imre)
 
A teljes cikk vagy valamely részletének átvételekor is kérjük mindig megadni a forrást. 

Mit tenne Jézus?

Mit tenne Jézus?
– What Would Jesus Do? (WWJD)

FIGYELEM:
A KERESZTENYFILMEK.COM OLDAL FEJLESZTÉSE MIATT A LINKEK LEHET NEM MŰKÖDNEK BLOGUNKRÓL.
A FRISSÍTÉST TERVEINK SZERINT ELVÉGEZZÜK.
A FILMEK AZONBAN TOVÁBBRA IS ELÉRHETŐK AZ EMLÍTETT HONLAPON, RÁADÁSUL A KORÁBBINÁL ZAVARTALANABBUL !!!

 http://www.wwjdmovie.com

Az egykor virágzó kisváros lelkészét súlyos családi tragédia éri. Lelkében megtörik, hitében meggyengül.
A gyülekezeti élet lehanyatlik, a városban kilátástalanság, szegénység, bűnözés és lelketlenség lesz úrrá. Ekkor érkezik egy munkát kereső magányos férfi, akinek egyetlen megmaradt vagyona a hite. Bár ez a titokzatos fiatalember nem kap segítséget a bajban, egy jól megfogalmazott kérdéssel életre kelti a haldokló várost: ebben a helyzetben mit tenne Jézus? Hiába jelenik meg a gonosz egy jól informált, módszereiben nem válogató, pénzével manipuláló, sokat ígérő befektető képében: a templomból mégsem lesz kaszinó…
Az emberek újjászületnek, most ők öntenek lelket pásztorukba.
Mindennapossá válnak a csodák, a kisváros önerőből is felvirágzik és újból közösséggé kovácsolódik. A boldogság és boldogulás titka a címként szereplő rövid kis kérdésben rejlik, a csodák megtapasztalásához csak szemléletváltásra és jócselekedetekre van szükség.
Ennek a filmnek az üzenete a mi életünket is győztessé teheti!
http://keresztenyfilmek.com/filmek/mit-tenne-jezus.html
(A film megtekintéséhez a Mozilla Firefox böngészőt ajánljuk.)

Időváltoztató – Time changer

http://www.timechangermovie.com

1890-es szemmel nézhetjük 2000 világát és fordítva. Döbbenetesen banális dolgokba botlunk, amik fatálisnak bizonyulnak, már ami a jövőt illeti.
A múltból a jövőbe, a jövőből a múltba kell tekintenünk, hogy rádöbbenjünk a jelen abszurditására, és meglegyintsen bennünket a küszöbön álló végidők szele. Ambíciók enyésznek, nézetek változnak, térdek és fejek hajolnak. Új értelmet nyer életünk, és megvilágosodik előttünk az Úr Jézus nevének hatalma.

http://keresztenyfilmek.com/filmek/idvaltoztato.html

Sarah választása – Sarah’s Choise

Megtartsam vagy elvetessem?

Karrier vagy gyerek?

Sarah kapott egy karácsonyi képeslapot, ami nem akarta őt elhagyni…

Sarah kapott három álmot ami felfedte előtte a jövőt.

Sarah megismerte későbbi önmagát.

Sarah felismerte, hogy a döntés lehetősége az övé. Sarah megértette, hogy a döntés következménye is az övé.  Sarah  elfogadta Isten ajándékát. Sarah az életet választotta, így nem kellett gyászolnia.  Lelkiismeret-furdalás helyett a gyermeket választotta, karrier helyett a boldogságot. Sarah jól döntött. Számunkra Sarah példája a segítség a döntésben. Az útmutatást megkaptuk.

http://keresztenyfilmek.com/filmek/sarah-valasztasa.html

Tűzálló –  Fireproof

film a házasságról
http://www.fireproofthemovie.com

Soha ne hagyd egyedül a társadat! Ez szabály nemcsak a tűzoltóságnál érvényes. Ha már hibáztunk, de legalább hajlandóak vagyunk megfogadni a tapasztaltabbak tanácsait, és az élet pusztaságában tévelyegve rászánjuk magunkat egy 40 napos programra házasságunk megmentése érdekében, nemcsak hősök, hanem boldogok is lehetünk. Együtt, egymásért, magunkért, a szerelemért. Házasságmentő és életmentő akciófilm egy “tűzgyújtó” tűzoltóról. Korra, nemre és bőrszínre való tekintet nélkül ajánlott mindenkinek. Kiválóan alkalmas a házasélet jobbá tételére.

Szerelempróba (Fireproof – Tűzbiztos házasság) 1. rész

2. és további részek
http://www.youtube.com/watch?v=aBEwPHJ1EKg&feature=related

http://keresztenyfilmek.com/filmek/fireproof.html

Távoli mennydörgés
– A distant thunder (1978)

Az elragadtatás után a Földön maradottak kénytelenek átértékelni életüket.

Akik eddig nem tudtak jól választani, azoknak már mindenképpen áldozatot kell hozniuk.
Kibúvó nem nagyon van. Vagy felveszik a fenevad jelét, vagy kiírják magukat a társadalomból.
Nincs kegyelem sem kicsinek, sem nagynak. A törvény korlátlanná vált , és a hatalom gijotinnal sújt le. Akik meg akarják tartani életüket, elvesztik a fejüket. Mindez meg van már jövendölve, csak kevés embert érdekel. Talán ez a film segít, hogy értékeljük a választás lehetőségét. Amíg még lehet


http://www.youtube.com/watch?v=VhRmQysp_SY&feature=related

http://keresztenyfilmek.com/szinkronizalt-filmek/tavoli-mennydoerges.html

Dr. Nasir Siddiki:
Ott hagytak meghalni

http://keresztenyfilmek.com/bizonysagok/dr-nassir-siddiki.html
Jómódú muzulmán családi háttérrel hogy lesz valaki Jézus-hitű evangelista?
Egy orvos és felesége csodás története betegségről, gyógyulásról, újrakezdésről, magvetésről és áldásokban való bővölködésről.
A mag biznisz című (tan) könyv szerzőjének sztorija és meglepően gyakorlatias bibliaértelmezése.

A torinói halotti lepel

http://keresztenyfilmek.com/bizonyitekok/a-torinoi-halotti-lepel.html

Meglepően jó összefoglaló film a lepeltanról.
Vannak akiknek bizonyíték kell. A bizonyíték Jézus fényképe a feltámadás pillanatából, ami kétezer éve az emberiség rendelkezésére áll.
A XX. században a hitetlenség akkorára nőtt, hogy a bizonyíték sok embernél nem veheti fel a versenyt a materializmus vak hitével szemben.
A lepelről azonban minden kétséget kizáróan Jézus néz vissza ránk.

http://www.keresztenyfilmek.com/
http://nicelife.hu

Legyetek jók ha tudtok – State buoni, se potete

Istennek hála, Fülöp atya már csak Fülöp atya marad. Nem törekszik ő előbbre semmilyen ranglétrán és nem vágyik tudós babérokra. Helyette teszi amit tud, azt viszont lélekkel és lelkiismerete szerint.
Isten megajándékozta őt bölcsességgel és kellő humorral, hogy az élet akadályait venni tudja. Amilyen jámbor ember ez a szakadt ruhás pap, olyannyira veszélyes a gonoszra. Környékezi is az ördög rendesen, Fülöp atya azonban résen van. Erkölcsi rendjét a pápa irigyli, példájához azonban még a szentek is csak nehezen érnek fel.
Ha csak annyira látnánk, mint  ez a jóságos Isten szolgája, nem lenne gondunk az üdvözüléssel. Ha csak annyira nem tennénk semmit, mint ahogy szerinte ő nem tett semmi különöset, rengeteg kincsünk lenne a mennyben.
Valóságos történeti háttérrel rendelkező örökzöld alkotás. Érdemes megnézni.

Az elveszett és megtalált család
1. rész

2-9.rész
http://www.youtube.com/watch?v=VJOv5IIOPDY&feature=related

Egy luxuskörülmények között élő gyermektelen úriasszony élete férje halálával  száznyolcvanfokos fordulatot vesz. A jobblétre szenderült hívő keresztény üzletember életének végén rossz befektetéseket tett.
Az özvegyasszony rájön, hogy baráti körére a bajban nem számíthat, de férje hitvallása utat mutat számára: ha Isten bezár egy kaput, nyit egy másikat.
A gazdagságnak vége. Az adósság felszámolásához mindenét el kell adnia, kivéve egy lepukkant georgia-i házat, amit a férj talán végső menedékként még életében a felesége nevére iratott azzal a kikötéssel, hogy oda kell költöznie. 
A házban azonban albérlők laknak. Egy problémás gyerekeket örökbe fogadó és nevelő hívő házaspár. Az elviselhetetlennek és reménytelennek érzett helyzet azonban mindenki számára új távlatokat nyit. Senki sem próbál elfutni a sorsa elől, és nem választja a könnyebbnek vélt utat.
Az egykor szebb napokat látott volt tűzoltólaktanya újra életmentő központtá válik, és minden kivirágzik körülötte.

A nap mögött – Behind the Sun

Egy kereszténnyé konvertált, muzulmánnak született  fiatalember aki amerikában karrier elé néz. 
Jó álláslehetőséget kapott az USA-ban, barátnője szeretetteljes és hívő keresztény, támogató barátok veszik körül.
Két év után hazalátogat szeretett szüleihez, azzal a tiszta vággyal a szívében, hogy őszinte lehessen hozzájuk. Az iszlám világában azonban mindez életveszélyes.
Samir a nehezebb utat választja. Kereszténynek lenni hazájában, a népe között, és védelmezni az üldözötteket. Példamutatása és önfeláldozása minden prédikációnál hitelesebb és elevenebb erejű tanúbizonyság.
Az elpuhult és szellemileg eltunyult  egyháztagoktól, hitehagyóktól és képmutatóktól hemzsegő kereszténység arcpirító tanítást kap e filmből, amiből ugyanakkor jobban megismerheti a harapófogó egyik szárát.

http://keresztenyfilmek.com/filmek/a-nap-moegoett.html

A Jelen Fontossága (A Békés Harcos Útja) – filmbejátszás

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Egy országhoz nemcsak annak tájai, hanem az ország lakóinak nyelve is hozzátartozik. Magyarország természetes nyelve a magyar, egy gyönyörű, ősi és mágikus nyelv. A mágikus szó a magyar mag, magvas szóból származik. Többet jelent mint varázslatost: eredendő, isteni titkok hordozója.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Beautiful Hungary (Magyarorszàg)

Külföldi vélemények a magyar nyelvről

The beautiful magyar (Hungarian) language.

Külföldi vélemények a magyarságról ezer év során

A MAGYAR NÉP REJTÉLYES EREDETE ÉS NYELVE

AZ ŐSNYELV – THE ANCIENT LANGUAGE

“Szentek országa – Sacra Pannonia” – Dr. Varga Tibor előadása
http://video.google.com/videoplay?docid=7819967376590883932#
Trianon: The Hungarian Problem
http://www.youtube.com/watch?v=v644tXsA6M8&feature=related

Pálffy István Betiltott Jegyzete

Magyarország afrikai szintű kifosztása

Magyarország küldetése – Magyarország jövője

MAPS OF HUNGARIAN HISTORY AD 2009 BC 30 000
http://www.youtube.com/watch?v=SBir90Rbfok&feature=related

Beszélgetés Istennel – “Teljesen félreértettetek”

A nemzeti oldalon sokszor hivatkoznak a Dalai Lámára, mintha ez valamilyen külső megerősítésre igyekvő belső kényszer lenne.
Elsősorban a Pilissel kapcsolatban emlegetik a Dalai Láma kitüntetőnek vélt figyelmét. Kérdés, hogy vajon nem csak kicsinyhitűségből fakad-e a hagyományainkat láthatólag nem értő vagy nem értékelő idegen szellemi vezetőre való hagyatkozás? A válaszhoz lássuk a Dalai Láma megnyilatkozását. Vizsgáljuk meg mit és hogyan beszél.
A Dalai Láma válasza arra, hogy a Pilisben van-e a föld szívcsakrája.

A mi kérdéseink. Mi az, hogy ostoba kérdés? Van-e egyáltalán ostoba kérdés? A pásztorok szerves kultúrája vallja, ahol leszúrom a botomat a földre, az a világ közepe. És ez így helyén való, mert Isten az embert a maga képmására teremtette. Mit van ezen mit röhögni? És vajon a Földnek, vagy a világnak hol van a szívcsakrája, azaz erővonal-csokra? (Feltehetőleg csi-köre, ki-köre, és nem szanszkrit “kereke” – lásd virágcso-kor, csa-var, ki-csi a bors de erős stb.) Bölcsebbek lettünk a választól, vagy reménységet meríthettünk belőle? Mi röhögnivaló van egy reménykedő kérdésén? Hol van a válaszban az alázat a kérdező és a kérdés iránt? Hol van a válaszban az isteni egy-szerűség, az analógiás gondolkodás, a szerves kultúra nyoma?
A válaszokat várhatólag mindenki érzi és meg tudja magában fogalmazni.

De figyeljük meg egy egyszerűbb, esendő ember fiktív példáját a következő bejátszásból.

Beszélgetés Istennel – magyarul

A bemutatott emberi hozzáállás különbözőségét a Dalai Lámáétól jól érezhetjük a kérdezőhöz és a kérdéshez való viszonyban.
Nem azt válaszolja az előadó, hogy a kérdés ostoba, mert a tanú esendősége az ideák igazságát és tanulságát nem feltétlenül cáfolja.
Bár kitalált történetről van szó, a filmbejátszás mondanivalója fején találja a szöget. Istent nagyon sokan talán teljesen félreértették.
Ez a filmbeli karakter, ez az  ember őszinte, szeretetteljes, és ez elég ahhoz, hogy lásson. Nem akarja magát többnek láttatni, mint ami. Isten gyermeke, és eszköz Isten kezében. Tanulhatunk a példájából.