Népmese

Magyar népmesék – A halhatatlanságra vágyó királyfi

Mátyás Király – Mátyás király Gömörben

Pap Gábor – Népmeséink és az évkör (a népmesekutatásról)
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.208
letölthető .doc formátumban: pap_gbor__npmesink_s_az_vkr
Szent László legendája – népmese, ősvallás és kereszténység találkozása
Thor Heyerdahl munkássága sok tanulsággal jár az ősiség kutatói számára (pl. Kon Tiki expedíció) – egyik tanulsága, hogy a mitológia a történetírás hagyományos formája…

Bíró Lajos: Magyar ősmesék (könyvajánló)

Több mint tíz évvel ezelőtt, miután elkezdtem foglalkozni a magyar népmesékkel, támadt az az ötletem, hogy jó lenne olyan meseválogatásokat közölni, amelyekben csak a magyar eredetű, legősibb népmeséink lennének összegyűjtve.
Sorban azonosítottam ezeket a meséket az ókori forrásokból ismert szövegekkel. Így derült ki, hogy eredeti magyar népmeséink éppúgy délre, az ősi Kisázsiába, Sumérba, Ugaritba és Egyiptomba vezetnek, mint nyelvünk rokonsági kapcsolatai, és műveltségünk más emlékei. Meséink csodálatos módon több évezredes hagyományokat őriztek meg, egészen a huszadik századig.
A sumér Etana-eposszal rokonok pl. az A táltos kecske, a Fehérlófia, az A Nap fája című magyar népmesék. Az egyiptomi Hórusz és Széth küzdelmeinek (a Napisten harca a Sötétséggel) magyar másai: Napleánya királykisasszony, Világszép Ilonka, Támán és Ámán. A Gilgames és az Istár alvilágjárásáról szóló akkád eposz egyes részletei is felismerhetők meséinkben (Pl. Az aranyréten, Mirkó királyfi. A Romulus-Rémus monda (Az aranyhajú királyfiak) és a Perszeusz-mítosz (lásd: Vízi Péter és Vízi Pál eredetije szintén nálunk lelhető fel. Az ugariti Baál-eposz (Bél küzdelme a hétfejű sárkánnyal) emlékei pl. A hétfejű sárkány című népmeséink. A mese szavunkat (manysi mojt = mese; és vö. még: beszéd, beszél, és más: a mese, mint a beszéd (logosz) is eredetileg a valóság mása volt) nehéz lenne különválasztani az ógörög müthosz-tól (=mese, monda, történet, beszély szó, beszélgetés), ami mindenképpen arra mutat, hogy őseink szoros kapcsolatban álltak, érintkeztek az ókori görögökkel is. Szintén ezt bizonyítja például az a tény, hogy a mi Tündér Ilona-meséink is átkerültek a görögökhöz, de már csak (Magyar Adorján kifejezését idézve) “elcsépelt és zavaros monda” alakjában. Hogy Tündér Ilona (a görögöknél Helena Tündarisz) az ősmagyar (székely-szkíta) vallás istenasszonya volt, azt már nevének magyar eredete is világosan bizonyítja: tündér = tündöklő és tünékeny lény (vö. még tenger és sumér dingir = isten); az Ilona név pedig kapcsolatos az illat, illó, illékony szavaink tövével (vö. finn ilma = levegő) és a Magyar Adorján e nevet él (et) anya-ként értelmezte.Az ún. görög mitológia úgy jött létre, hogy ókori írók és költők műveiből különböző szerzők más és más összeállításokat készítettek. Míg népünk évezredek óta őrizte és adta tovább szájhagyomány útján egészen a XX. századig ősvallása szent szövegeinek mese-, ballada- és népdal-változatait.Minden népnek azt lehetne mondani: mutasd meg a meséidet, és megmondom, milyen vagy.Robert Darnton, a kiváló kutató Lúdanyó meséi című kis kötetében a XVIII. századi Franciaország gondolkodásmódjait vizsgálja. Tőle idézek: “A francia “Lúdanyó meséi”-nek paraszti változatában a többi mese is… hátborzongató. A “csipkerózsika” egyik korai változatában a herceg, aki egyébként már nős, megerőszakolja Csipkerózsikát, és ő amúgy álmában több gyermeket szül neki. A gyermekek Szoptatás közben megharapják. . .a herceg anyósa, egy emberevő óriásnő több kísérletet tesz arra, hogy felfalja a herceg törvénytelen magzatait. A “Kékszakáll” mese eredetije egy menyasszonyról szól, aki nem tud ellenállni a kísértésnek, és kinyit egy tiltott ajtót vőlegénye házában. A vőlegény különös ember, már hat feleséget tett el láb alól. A menyasszony benyit a sötét szobába, és felfedezi a hat előző feleség falon függő holttestét. Rémületében elejti a titkos ajtó kulcsát, az beleesik egy vértócsába a padlón. A francia parasztok “Jancsi és Juliskájá”-ban a hős olyan sikeresen szedi rá az óriást, hogy az saját gyerekei torkát vágja el.”A Szép lány és a szörnyeteg-ben “a férj menyasszonyok egész ármádiáját falja fól a nászi ágyban. Még szörnyűbb a “Les Trois Chiens” (A három kutya), itt egy lány úgy öli meg a bátyját, hogy lándzsahegyeket dug annak nászágyába.” A legmorbidabb mesék egyike az Anyám levágott, apám megevett, amelyben “egy asszony lyoni ragut készít a fiából, amit lánya feltálal az apjának. Es így tovább a nemi erőszaktól a szodómiáig, vérfertőzéstől a kannibalizmusig. Tanulságos “mentalitás”-történet! Ezért volt éppen francia Marquis de Sade is, a szadizmus névadója, és így világosabb, hogy miféle “mentalitás”-nak lett az eredménye Magyarország feldarabolása. De erről elég ennyi!A magyarsággal szomszédos népek hiedelmeinek legjelentősebb szereplői a vámpírok, a vérszopó norá-k, a hazajáró “fullasztó fiúk”, stb. Meséikben ott kísért az emberevés emléke is. Az is jellemző, hogy az indo európai népek hogyan torzítottak el magyar meséket: p1. a jóságos Tündér Ilonából náluk gonosz királyné lett, aki varázstükrét is rosszra használja, banyának öltözik és irigységből mérgezett almával akarja megölni Hófehér- két (míg Tündér Ilona almája gyógyító és ifjító gyümölcs.) Meséink erkölcsi tanítása: a gyengék (pi. a legkisebb testvér!), a szegények, a gyermekek és állatok iránti irgalmasság és ugyanakkor a Gonosz elleni elszánt harc. (A szemita-indoeurópai, mára általánossá vált “erkölcsiség” épp a miénk fordítottja: az ártatlanok és gyengék bántalmazásán és a Gonosz teljes megkímélésén, sőt tiszteletén alapul.) Egy német vagy néger mese még akkor is idegen marad egy magyar számára, ha egyébként érdekes és tanulságos. Ezért nem igaz az az állítás, hogy nem fontos a hagyomány nemzeti jellege.Egy magyar érzésű, lelkivilágú ember számára csak a Saját népének hagyománya lehet igazán iránymutató: ezért született magyarnak.Kiváló mesekutatóink: pl. Magyar Adorján, Berze Nagy János és Vámos Ferenc tértek rá a mesekutatás magyar útjára. Utóbbi szerző írta: “a magyar mesekincsben egészen különös világ, gondolatrendszer, bölcselet szunnyad. A létnek, a világnak kozmikus víziója. Vagyis: a mindenség magyar látomása, amely elsősorban nekünk, magyaroknak szól.Magyar ősmesének a magyar alkotású, ősvallási tartalmú népmeséinket, “szent beszély”-einket nevezhetjük. Ezek többnyire a halhatatlanság és boldogság kereséséről szólnak: Tündér Ilona szerelmének, a gyógyító és ifjító életvizének és az életfa gyümölcsének megszerzéséről. Meséink alapjául a magyar ősvallás gyógyító és révülő bölcs papjainak (regöseinek, táltosainak, jósainak) túlvilági úti élményei szolgálhattak. Ezek a tanító-beavató és egyben gyógyító elbeszélések tőlük származhattak. E mesék tehát nem kitalált történetek, hanem a magasabb és mélyebb (vagy: a felső és az alsó) világok rejtett valóságáról szólnak.Meséink gyakran vándorútra indulással kezdődnek, emlékeztetve arra is, hogy vándorok vagyunk a Földön, melyen csak átmegyünk, keresve az igazi otthonunkat. E hosszú vándorút pedig mindig a Túlvilág valamely tartományába vezet: vagy az alvilágba, ahová a Gonosz legyőzésére indul a hős, a fogságban levő Fények -és lelkek -kiszabadítására; vagy a magasságba, az égbe, a mennyei társ és a boldog tündérhon megkeresésére. A mai elsötétedett világban a Gonosz elleni küzdelem -néhány magányos harcost leszámítva -éppoly tiltott és ismeretlen már, mint az Isten országának hirdetése és keresése! (Milyen szomorú ez a hivatalos kereszténységre, buddhizmusra, stb. nézve!)Az igazi magyar mesékben az Ősforrás még tisztán látható, még nem homályosodott el, nem zavarodott össze. Ahogyan a magyar nyelv sem tartozik a Bábel utáni összezavarodás nyelvei közé -a magyar a teljesség, az Egy nyelve. A mennyei beavatás: az isteni Szerelem, melyben a megistenülő férfi (vagy nő) egyesül a vele ellenkező nemű istenalakkal. Így a magyar nőnek tündérré kellene válni, Tündér Ilonával azonosulva, akinek a párja mindig a Napisten hőse, a fény harcosa (p1. a parázs-nevű Páris, Szőlőszem királyfi, Szép Miklós, stb.) -aki pedig a magyar férfi eszménye kellene tegyen, akivel azonosulhat.A magyar ősmesékből sajátos, össze nem téveszthető lelkiség és szellemiség árad. E meséket olvasni felemelő és megtisztító élmény. Mese mint beavatás, a megismerés magyar Útja -ez a mi sajátos utunk. Kiutat keresve a boldogtalanság világából a boldogság honába, a múlandóságból az örökkévalóságba. Ha nincs meg bennünk -Jézus kifejezésével élve -az Isten országának (vagyis a tündérek mennyének) képe és vágya, akkor leragadhatunk az alsóbb világokban. Ha valakiben nem tudatosul az ember igazi célja és küldetése: a felemelkedés az eredeti, és a valódi égi hazába, akkor hiábavalóan telik el az élete.Gyönyörű ősi meséink felragyogtatják bennünk a mennyei, a valóságos Élet fényét, és megmutatják még ma is az oda vezető utat. Azaz: őrzik magukban a lényeget, a legfontosabb igazságokat. Ezért nem lehet eléggé komolyan venni e meséket.

A magyar népmesék transzcendentális tudása

Úgy hiszem, hogy valamennyiünk távolba ködlő gyermeki élete a mesék sajátosan titokzatos, izgalmas világához fűződik szorosan. A szerencsésebbek kezdetben édesanyjuk, családtagok ölelésében „döcögtetve” a dünnyögők és dúdolók megunhatatlan ritmusain.

Később belemerülhettek a mind bonyodalmasabb történetek sokaságába, hogy elrévedő szemekkel figyeljenek a beúszó belső képekre, a szavak nyomán kibontakozó szivárványszínű fantázia moziban. Aztán a könyvek saját olvasásban!
Kalandok és érzelmek, feszültség és megkönnyebbülés, sírás és nevetés gazdagította mélyítette a gyemeki lelkeket, ha voltak olyan kivételezett helyzetben, hogy valamelyest hatástalanított, panelgondolatoktól mentes,„televíziótlan”, szerető környezetben növekedvén gyarapodtak. Ha mindezek tetejében találkozhattak a magyar népmesék, mondák transzcendentális tudást hordozó mélylélektani megalapozottságú műveivel, szilárd világkép és értékrend útravalójával indulhattak bátran saját harcaik megvívása felé.
De miért is lehetséges ezeket a talán merész gondolatokat papírra vetni? Berze Nagy János, Bíró Lajos, Jankovits Marcell, Magyar Adorján, Makay László, Pap Gábor, Szántai Lajos népmese-kutatók nyomdokain lépkedve juthatunk a következő megállapításokra:
– A magyar ősi mesék, mondák történetdarabkáival az „elveszett őstörténelem” fájó hiátusait egészítik ki. A méltán közkedvelt gőgös hatalmasságot megleckéztető Lúdas Matyi figura ősi sumér mesehősként is ismert volt már. Őseink vándorlásai a meotisi mocsárvilágban, a kirajzás, otthonkeresés, visszatérés, és újra letelepedés, a csodaszarvast követő Hunyor-Magor mondájában követhető nyomon. A csupán egy évezreddel ezelőtt lezajló hazatérés, hon(vissza)foglalás előzményei villannak fel Emese álma legendánkban, mikor is Turul, mint szellem, szellemiség madara termékenyíti meg Emesét, az ősanyát, s így születik Álmos vezér, miként Mária fogadja be a galamb képében reá szálló Szentlélek erejét.

– A magyar népi műveltség megnyilvánulásai (mesék, balladák, népdalok, mondák) szoros kapcsolatba hozhatók a zodiákus – múlt századi magyar nevén: Napút – térbeli (csillagképek tizenkettese) és időbeli (hónapok tizenkettese) értelmezési tartományaival. Így minden egyes létfokozat, azaz cselekményegység sajátos tulajdonság eloszlásait erkölcsi minősítést is nyerve a fény-árnyék (jóság-gonoszság, szeretet-gyűlölet, kegyelem-bosszúvágy) aktuális arányviszonyai szabják meg.

– Ugyanakkor a Szenthármasságra rímelve népmeséinken a hármasság világrendjének vonulatát figyelhetjük meg. A szereplők, mint a szellemiség (férfi hős), lelkiség (női hős), testiség(helyszin) megtestesítői „három nap-egy esztendő” időfolyamban járják az al-közép- és felvilág küzdelmes útját a 3, kétszer 3, háromszor 3 képviselőivel szembeni harcok közepette (Fehérlófia).
– Népmesekincsük csodálatos öröksége erkölcsi tanításuk.
”Minden népnek azt lehetne mondani: mutasd meg a meséidet, és megmondom, milyen vagy.
Robert Danton, a kiváló kutató Lúdanyó meséi címû kis kötetében a VIII. századi Franciaország gondolkodásmódjait vizsgálja. Tõle idézek: “A francia Lúdanyó meséi-nek paraszti válogatásában a többi mese is… hátborzongató. A Csipkerózsika egyik korai változatában a herceg, aki egyébként már nõs, megerõszakolja Csipkerózsikát, és õ amúgy álmában több gyermeket szül neki. A gyerekek szoptatás közben megharapják… a herceg anyósa, egy emberevõ óriásnõ több kísérletet tesz arra, hogy felfalja a herceg törvénytelen magzatait. A Kékszakáll mese eredetije egy menyasszonyról szól, aki nem tud ellenállni a kísértésnek, és kinyit egy tiltott ajtót võlegénye házában. A võlegény különös ember, már hat feleséget tett el láb alól. A menyasszony benyit a sötét szobába, és felfedezi a hat elõzõ feleség falon függõ holttestét. Rémületében elejti a titkos ajtó kulcsát, az beleesik a vértócsába a padlón. A francia parasztok Jancsi és Juliská-jában a hõs olyan sikeresen szedi rá az óriást, hogy az saját gyerekei torkát vágja el. A szép lány és a szörnyeteg-ben a férj menyasszonyok egész ármádiáját falja föl a nászi ágyban. Még szörnyûbb A Les Trois Chiens (A három kutya), itt lány úgy öli meg a bátyját, hogy lándzsahegyeket dug annak nászágyába. A legmorbidabb mesék egyike az Anyám levágott, apám megevett, amelyben egy asszony lyoni ragut készít a fiából, amit a lány feltálal az apjának. És így tovább a nemi erõszaktól a szodómáig, vérfertõzéstõl a kannibalizmusig. A magyarsággal szomszédos népek hiedelmeinek legjelentõsebb szereplõi vámpírok, a vérszopó norá-k, a hazajáró “fullasztó fiúk”, stb. Meséikben ott kísért az emberevés emléke is. Az indoeurópai népek hogyan torzítottak el magyar meséket: pl. a jóságos Tündér Ilonából náluk gonosz királyné lett, aki varázstükrét is rosszra használja, banyának öltözik és irigységbõl mérgezett almával akarja megölni Hófehérkét (míg Tündér Ilona almája gyógyító és ifjító gyümölcs.)
A magyar népmesék erkölcsi tanítása: a gyengék (pl. legkisebb testvér!), a szegények, a gyermekek és állatok iránti irgalmasság és ugyanakkor a Gonosz elleni elszánt harc. Redkívül fontos a hagyomány nemzeti jellege. Egy magyar érzésû, lelkivilágú ember számára csak saját népének hagyománya lehet igazán iránymutató: ezért született magyarnak. Vámos Ferenc írta: “a magyar mesekincsben egészen különös világ, gondolatrendszer, bölcselet szunnyad. A létnek, a világnak kozmikus víziója.” Vagyis: a mindenség magyar látomása, amely elsõsorban nekünk, magyaroknak szól.
Magyar õsmesének a magyar alkotású, õsvallási tartalmú népmeséinket, “szent beszély”-einket nevezhetjük. Ezek többnyire a halhatatlanság és boldogság keresésérõl szólnak: Tündér Ilona szerelmének, a gyógyító és ifjító életvizének és az életfa gyümölcseinek megszerzésérõl. Meséink alapjául a magyar õsvallás gyógyító és révülõ bölcs papjainak (regöseinek, táltosainak, jósainak) túlvilági útiélményei szolgálhattak. Ezek a tanító-beavató és egyben gyógyító elbeszélések tõlük származhattak. E mesék tehát nem kitalált történetek, hanem a magasabb és mélyebb (vagy: a felsõ és az alsó világok rejtett valóságáról szólnak.
Meséink gyakran vándorútra indulással kezdõdnek, emlékeztetve arra is, hogy vándorok vagyunk a Földön, melyen csak átmegyünk, keresve az igazi otthonunkat. E hosszú vándorút pedig mindig a Túlvilág valamely tartományába vezet: vagy az alvilágba, ahová a Gonosz legyõzésére indul a hõs, a fogságban levõ Fények – és lelkek – kiszabadítására, vagy a magasságba, az égbe, a mennyei társ és a boldog Tündérhon megkeresésére. a mai elsötétített világban a Gonosz elleni küzdelem – néhány magányos harcost leszámítva – éppoly tiltott és ismeretlen már, mint az Isten országának hirdetése és keresése!
Az igazi magyar mesékben az Õsforrás még tisztán látható, még nem homályosodott el, nem zavarodott össze. Ahogyan a magyar nyelv sem tartozik a Bábel utáni összezavarodás nyekvei közé – a magyar teljesség, az Egy nyelve. A mennyei beavatás: az isteni Szerelem, melyben a megistenülõ férfi (vagy nõ) egyesül a vele ellenkezõ nemû istenalakkal. így a magyar nõnek tündérré kellene válni Tündér Ilonával azonosulva, akinek a párja mindig a Napisten hõse, a fény harcosa (pl. parázs-nevû Páris, Szõlõszem királyfi, Szép Miklós, stb.) – aki pedig a magyar férfi eszménye kellene legyen akivel azonosulhat.
A magyar õsmesékbõl sajátos, össze nem téveszthetõ lelkiség és szellemiség árad. E meséket olvasni felemelõ és megtisztító élmény. Mese, mint beavatás, a megismerés magyar útja – ez a mi sajátos magyar utunk. Kiutat keresve a boldogtalanság világából a boldogság honába, a múlandóságból az örökkévalóságba. Ha nincs meg bennük – Jézus kifejezésével élve – az Isten országának (vagyis a tündérek mennyének) képe és vágya, akkor leragadhatunk az alsóbb világokban.
Ha valakiben nem tudatosul az ember igazi célja és küldetése: a felemelkedés az eredeti, a valódi égi hazába, akkor hiábavalóan telik el az élete.
Gyönyörû õsi meséink felragyogtatják bennünk a mennyei, a valóságos Élet fényét, és megmutatják még ma is az odavezetõ utat. Azaz: õrzik magukban a lényeget, a legfontosabb igazságokat. Ezért nem lehet eléggé komolyan venni e meséket.” – olvashatjuk Bíró Lajos Magyar Õsmesék című könyvében.

Németh Bea szakgrafológus
forrás:
http://www.grafomagazin.hu/index.php?menu=13&rovat=&id=60

Ady: Karácsonyi rege

Szántai Lajos – Mit jelent a “Karácsony” szó?

Ady Endre: Karácsony

I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s